Korábban már írtam egy cikket a rendszervakukról, így arra gondoltam írok néhány sort a stúdióvakukról is, mint kihalófélben lévő fotográfiai eszközről, az elmúlt néhány évtized itthoni és külföldi tapasztalataimról.
Ami, lássuk be nem is olyan egyszerű feladat, mivel az elmúlt évtized fotográfiai szokások és a technika újdonságai erősen befolyásolták a piac alakulását. Arról nem is beszélve, hogy a felhasználói igény is erősen megváltozott, ami természetesen befolyásolta az evvel a technikával készült felvételek minőségét is.
Első kérdés, kinek van szüksége műtermi vakura? Régebben ezt sokkal könnyebb volt megválaszolni, hiszen minden olyan fotográfiai területre tévedt fotósnak szüksége volt rá, aki műtermi felvételt akart készíteni vagy természetes körülmények között derítésre volt szüksége, legyen akár amatőr, akár professzionális fotós. A különböző megjelölés nem szakmai megkülönböztetést jelent csak azt jelöli, hogy a fotózás a megélhetése vagy a hobbija valakinek. De közel sem jelent szakmai tudás különbséget. Csak az elmúlt 25 évben üzletünkben tapasztalat azt igazolja, hogy sokszor egy hobbiként fotózónak nagyobb szakmai tudása volt mint a hivatásként fotózásból élő kollégájának. Ma már oda jutottunk, hogy több a fotóművész mint a mestervizsgával rendelkező fotográfus. Találkoztam olyan esküvői fotóssal, aki fotóművész elnevezéssel tüntette ki magát. Talán így többen keresik meg és többet is kérhet érte, ki tudja, bár a szakmai alázat hiányát vélem felfedezni az ilyen öndicséretben. Az élet más területén is tapasztalunk ilyen hamis címmel ellátott, magukat többnek vélt embereket, miért pont itt lenne másként? Talán nem ismerik azt a mondást, hogy a művészi szintet a szakma alapos ismerete nélkül soha nem lehet elérni. Na de térjünk vissza a műtermi vakuk világába e kis kitérő után.
Mi a különbség egy műtermi és egy rendszervaku között? A műtermi vaku teljesen más fénymennyiséget bocsájt ki mint a rendszervaku abban az esetben is ha egyébként a teljesítményük azonos, amit Watt szekundum- ban adnak meg és Ws rövidítéssel jelölnek. Ez azt jelenti, hogy a készülék 1 másodperc alatt mekkora fénymennyiséget bocsájt ki magából. A legkedveltebb műtermi vakuk a 200-400 Ws teljesítményű vakuk a portré és esküvői fotósok körében. A tárgy és reklámfotósok ennél nagyobb teljesítményű vakukat használnak egyrészt a megvilágítandó felület miatt, másrészt a technikai fényképezőgépek fényelnyelő tulajdonsága miatt is. Itt bizony már több ezer Ws teljesítményre is szükség lehet lámpánként! Ha valaki ilyen teljesítményű lámpák után érdeklődik akkor abból már lehet tudni, hogy komolyabb műteremről van szó. Az is igaz, hogy az esetenként 4-8000 Ws-os generátoros vakut igen kevesen használnak manapság. Egy bérbeadással is foglalkozó műteremnek ezekkel a lámpákkal rendelkezni kell, mert bérbeadással csak olyannak érdemes foglalkozni, akinek a műterme professzionális felhasználási igényeket is ki tud szolgálni. Egy ilyen műterem használatakor derül ki csak igazán milyen egy komoly világítási rendszer. Itt találkozhatunk olyan rövid villanási teljesítménnyel rendelkező vakuval, ahol a vízcsepp becsapódását is le tudjuk fotózni. De ez csak egy példa a sok egyéb tulajdonsággal rendelkező vakuk közül. Egy műtermi vakuhoz rengeteg fényformáló eszközt gyártanak, ami egy rendszervakunál nincs meg. A legnépszerűbb termék a szoftbox és a reflexernyő. Vannak speciális méhsejtráccsal ellátott fényformálók, amelyeknek a világítási területét fokban szokták megadni,attól függően, hogy mekkora felületet, hogyan szeretnénk megvilágítani. Ugyanaz a fényformáló más felületi kidolgozással teljesen más világítást biztosít. Ezek gyártótól is függhetnek. De a minőség itt is nagyon fontos. Mert nem mindegy, hogy egy szoftbox vagy ernyő fényvisszaverő anyaga semleges színű vagy sem, ami ránézésre nem is biztos, hogy észrevehető. Kell e az utómunka során minden képet javítani mert az áttetsző anyag egy kicsit rózsaszín árnyalattal bír vagy sem. A javítással eltöltött munkaórák többletköltsége hol számít? Itt lehet jelentősége egy ismert márkának, aki már az évtizedek alatt bízonyított. Arról az alapvető elvárásról nem is kellene szót említeni, hogy egy jó minőségi vakunak, gyártótól függetlenül a teljesítményének és színhőmérsékletének minden egyes villanáskor egyformának kellene, hogy legyen, teljesítmény beállítástól függően. De sajnos ez nincs így. Az olcsó távol keleti vakuk ezt az alapvető elvárást sem teljesítik. Itt is érvényes a mondás: Olcsó húsnak híg a leve. Ebben csak az a probléma, hogy akinek nincs ezen a téren tapasztalata, mert mondjuk nem jutott el egy profi felszereléssel rendelkező műterembe, vagy nem tájékozódott a márkakereskedőknél, nem kérdezett utána, hogy vajon mi az oka annak, hogy az egyik gyártó készüléke kétszer annyiba kerül mint a másiké. Ha csak olyan műterembe járt, ahol a távol keleti típusú vakukat lehet bérbe venni, ahol persze a bérleti díj is olcsó, akkor vessen magára. Félreértés ne essék, nem akarok bántani senkit, mert aki csak magának vagy barátainak készít képeket hobbiból és nem pénzkereseti lehetőségként kezeli a fotózást, akkor elfogadom a döntését, még ha nem is értek vele egyet. Aki megélhetésként készít felvételeket pénzért, akkor ott nincs megértésnek helye, hiszen jó minőségi munkát csak jó minőségi felszereléssel lehet. Itt nincs kompromisszum. Mindig a legjobbra kell törekedni. Mert csak azok tudnak fejlődni, akiknek a tegnapi eredmény már kevés, és ma már többet, jobbat szeretnének. De hogyan tudja ezt valaki elérni, ha a felszerelés nem felel meg annak az alapvető elvárásnak, hogy kétszer egymás utáni villantáskor nem tud egyforma teljesítményt leadni, egyazon színhőmérsékleten? Szegény fényképező csak azt látja, hogy az egyik kép sárgább vagy kékebb mint a másik, vagy világosabb mint a másik, pedig ő ugyanazon az értéken exponálta mindkét képet ugyanarról a helyről. Ráadásul azt hiszi, hogy valamit ő csinált rosszul. Mert arról az igénytelenségről már nem is érdemes beszélni, hogy valaki ilyen képeket ad át a megrendelőnek. Mindenki gondoljon arra, hogy nem véletlen a sokszor nem is olyan nagy árkülönbözet. Az ismert nyugat európai gyártók hosszú évtizedek tapasztalatával rendelkeznek a műtermi vakuk megjelenése óta, mikor leváltották a folyamatos fényű lámpákat. Az első vakugyártó cégek között találjuk az angol Bowens, a német Hensel és Multiblitz, a svájci Broncolor, cégek, akik 1950 óta folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően váltak világhírűvé és keresett márkává. A több mint 60 év alatti kutatások eredményeit, tapasztalatait nem könnyű utolérni.
Ha megbízható márkát választunk akkor egy kockázatot már kizárhatunk a fényképezés során és megnyugodva fordíthatjuk teljes figyelmünket arra, ami az egyedi kifejezési módunk lehet, a fotózásra magára. Itt is érvényes a mindig hangoztatott mondás, miszerint:
„ Az alacsony ár miatti öröm rövidebb ideig tart, mint a rossz minőség által okozott bosszúság”
Folytatása következik....