A fénnyel való játék határozza meg az elkészült alkotás minőségét. Ehhez a témához kapcsolódó szavaink mindegyike tartalmazza a fény szót. Fénykép, fényképező, fényképezőgép, fényképész, fénymérő. Játék alatt, a természetben előforduló megvilágítás minél tökéletesebb ábrázolását értem, hiszen ez a fényképezés lényege. Ez olyan könnyen hangzik, de a kivitelezése annál nehezebb. Meg kell tanulnunk a film vagy digitális fényérzékelőn keresztül látnunk, mert nincs olyan tökéletes érzékelő, mint a szemünk, amelynek az árnyalati terjedelme messze a legjobb. Itt már el is érkeztünk az amerikai Ansel Adams fényképészhez, aki egy egész könyvet szentelt az ábrázolás technikának, vagyis a Zone rendszerű fénymérésnek. Hogyan kell fényt mérni ahhoz, hogy úgy ábrázoljuk a filmen a megjeleníteni kívánt mondanivalót, ahogyan azt láttatni szeretnénk. Természetesen az Ő korában még csak film létezett. Ma a digitális világ korában a fényt egy érzékelő fogja fel és alakítja elektromos árammá. Egy kicsit pontosabban is meg lehetne határozni ezt a folyamatot, de itt most a fényről és annak méréséről van szó nem pedig a képérzékelőről. Így hát térjünk vissza az eredeti témánkra, amely a fényméréssel foglalkozik.
A mai digitális fényképezőgépek különböző fénymérési módban és pontban mérik az objektíven keresztül beeső fényt és úgy tűnhet, hogy külső fénymérőre már nincs is szükség. Azonban közelebbről vizsgálva e kérdést, már csak feltételesen fogadható el ez az értékelés. A hisztogram csupán a képen belüli tónusértékeket adja meg, amely érték függ egyrészt a tárgyon, másrészt a világításon. A fényképezőnek sok gyakorlatra és tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy ezt értékelni tudja. A vizuális ellenőrzési lehetőség a nem színhelyes csöpp kijelzőn, csak bizonyos mértékig ad értékelhető eredményt a pontos expozíció meghatározásához. A legtöbb esetben teljesen más kép jelenik meg egy hitelesített, nagy képernyőn. A későbbi képfeldolgozás során már nem lehet az elveszett részleteket pótolni, a túl világos vagy túl sötét árnyalatok esetében. A digitális fotográfia e mindig jelen lévő ellentmondása érvényesül a dinamikus munkafolyamatok során. Lehet-e jól exponált fényképet készíteni belső fénymérővel egy fehér tárgyról, fehér háttér előtt vagy fekete tárgyról fekete háttér előtt? Elfogadható, átlagos minőségű képet talán, de jó minőségű képet biztos nem, ehhez külső fénymérőre van szükségünk. Miért nem tudunk külső fénymérő nélkül dolgozni? Azért mert a belső fénymérő nem ad lehetőséget, hogy a háttér és a tárgy, különböző mértékben megvilágított felületén úgy mérjünk fényt, hogy az adott értékeket egyben tudjuk megjeleníteni, vagyis értékelni. Minden egyes fénymérésnek az a lényege, hogy a fényképezni kíván területen meg tudjuk határozni azt a minimális és maximális értéket, amelyet a képérzékelő még meg tud jeleníteni, vagy értékelhető információt tartalmaz. Erre azért van szükség, mert a későbbi képfeldolgozás során csak ezekkel az értékekkel tudunk dolgozni, továbbá később ezekből az adatokból fogunk képet készíteni.
A Gossen fénymérők 75 év tapasztalatát építik be minden egyes fénymérő típusába, ismerve a fényképezés vidám és sötét oldalait is. Ezek a fénymérők segítik a lelkes fotográfusok széles táborát, hogy a lehető legtöbbet tudják kihozni az adott fényviszonyok között készített fényképekből. Egy briliáns kép a magas képminőség jelenlétére utal, aminek a lényeges alapja csak a helyes expozíció lehet. Folytatjuk…..
