Egy első blogbejegyzésben illik bemutatkozni, hogy ki lennék én és egyáltalán, hogyan vetemedek arra, hogy írogassak fotós témában. Nem fogok hosszú körmondatokat arra pazarolni, hogy magamról írjak. Aki követi majd az írásaimat, az idővel megismer.
Nagyon röviden, fotográfus vagyok. Hobbinak indult és azt hiszem, hogy akkor dőlt el bennem, hogy komolyabban is szeretnék a fotózással foglalkozni, amikor pénzt nem sajnálva felépítettem az első MILC rendszeremet. Nem volt könnyű feladat, és nagyon költséges játék volt, mert amikor egy fotós keresi a maga útját, akkor még kutatja a témákat, amikkel azonosulni tud. Próbálja kideríteni, hogy melyik témához, mi lenne a megfelelő objektív, melyek azok a perspektívák, amikben kényelmesen mozog. Így aztán óhatatlanul is becsúszik pár tévedés, ami jelentős anyagi veszteséggel is járhat. Ennek a blognak is az a célja, hogy mellőzve a szigorú szakmai szófordulatokat, egyszerűen és érthetően leírjam a tapasztalataimat. Bár az alap ötlet az volt, hogy kifejezetten a Viltrox termékeiről írok majd, kiemelt figyelmet szentelve a Viltrox PFU RBMH 85mm F1.8 STM -nek, már most az elején szinte biztos vagyok benne, hogy lesz itt szó sok egyéb márka termékeiről is.
Fujifilm rendszerem van. X-T2, X-T20, 16mm f1.4, 35mm f1.4, 56mm f1.2. Elsősorban ezt a felszerelést használom, de ezek mellett van még pár Fuji objektívem speciálisabb esetekre. A Canon-os időszakomban egyik kedvencem volt az EF 135mm f2 L, amit EOS 6D vázon használtam. Eladtam amikor felszámoltam a Canon rendszeremet, de ez azóta is hiányzott. Ezt a látószöget kb. a Fujinon XF 90mm f2 adná vissza, de valahogy soha nem jött össze ennek az optikának az ára.
Biztosan ismered az érzést, amikor elkezd dolgozni benned, hogy „kell”. Mindig agyalsz, számolgatsz, próbálod megmagyarázni magadnak, hogy tulajdonképpen nem is kell, de mégis mindig ott motoszkál benned, hogy mennyire vágysz rá. Rendszerint ilyenkor szoktak a fotós társak tömegével megosztani olyan fotókat, amiket a vágyaid objektívével készítettek. Hónapokig egyetlen eladó példány sem jelent meg az adok-veszek oldalakon, de ilyenkor persze egyszerre mindenki el akarja adni és szokás szerint a használtra sincsen pénzed. Én is így voltam a Fuji 90-es objektívével, és sajnos túl sok alternatíva sincs. Jobbára manuál fókuszos objektívek vannak, ami nem jön be mindenkinek.
Pár hónapja a Facebook-on egy Fujifilm csoportban tűnt fel a Viltrox PFU RBMH 85mm F1.8 STM . Nagyon megörültem neki, mert ez egy autofókuszos objektív, és sejthető volt, hogy lényegesen olcsóbb lesz a Fuji obinál. Rendszeresen figyeltem a hazai üzletek kínálatát, de nem találtam sehol. Persze az eBay-en meg Amazon-on már kapható volt, de én nem mertem megvenni látatlanban, hazai szervizháttér nélkül. Ezért is kaptam fel a fejemet, amikor a Studio Line Fototech-NIKA Kft. oldalán megjelent ez az objektív, ráadásul tesztelési lehetőséggel. Másnap az üzlettel való gyors egyeztetés után a 36 fokos hőség ellenére is elindultam, hogy megnézzem a Viltrox-ot. Volt dolgom a Sigma 35mm f1.4 art objektívével és a Viltrox-ot kézbe véve teljesen Sigma-s érzés fogott el. Szép matt fekete a tubus, az egész fémből van, még a fókuszgyűrű is, ami külön szimpatikus, mert így tutira nem nyúlik meg. Az objektívhez jár napellenző is, amit nem lehet szokványosan lecsavarni. Én mindig megfogom két oldalt a napellenzőt és egy mozdulattal lecsavarom. A Viltrox esetében szemből kell egy kicsit megnyomni, és úgy elcsavarni. Elsőre azt gondoltam, hogy ez az olcsóság jele, mert annyira vékony lehet a műanyag, hogy oldalról megfogva annyit nyomódik a tubusnak, hogy nem lehet lecsavarni. Aztán megnéztem az XF 56mm f1.2 napellenzőjét és az is hasonló műanyagból van. Nekem úgy tűnik, mint ha ez szándékosan lenne így megcsinálva. Ennek köszönhetően nem fog lecsavarodni, ahogy ki-be vesszük a táskából. Az első tesztfotókat az X-T20-as vázammal követtem el, és leginkább az üzlet mögötti udvaron őrködő kutyusról készítettem. Monitoron nézve a képeket, teljesen le voltam döbbenve. Szépek a színek, a kutyus szeme szép éles, aki az „üvegszem” hatást kedveli, az egy hangyányit élesíthet rajta, én jobban kedvelem a picit analóg-szerű lágyabb képi világot. Portrénál számomra kifejezetten előnyös, ha kevésbé kontrasztos a kép. Szeretem, ha a tónusok szép átmenetekkel sötétednek. Canon vonalon nekem ezért is volt az EF 50 f1.2 L a másik nagy kedvencem az EF 135mm f2 L mellett, és ezért szabadultam meg a Sigma-tól pár hónap után. Fuji fronton kevés olyan objektívet tudnék mondani, ami ezt tudja. A Fujinon optikák képe karakteresebb.
Az XF 35mm f1.4 nem éppen friss optikája a Fujinak, de számomra a mai napig varázslatos. Egészen egyedi rajzolata van. Lágy, ahol kell, és ott éles, ahol kell. Az X100S-en a 23mm f2, ami ennél is lágyabb és engem teljesen elbűvöl. Különösen, amikor alig kell a bőrt retusálni annyira szépen ellágyítja. A Viltrox 85mm f1.8 is egy számomra pozitív lágyságot képvisel, miközben ott éles, ahol kell. Az, hogy a háttérmosása szép lesz, kétségem nem volt, hiszen f1.8 és 85mm. A rajzolaton kívül nagy kérdés volt bennem az af sebessége. A kutyuson tesztelve, közepesre nyitott af mezővel elég meggyőző volt. Éppen a Fuji 35mm f1.4 jutott eszembe róla. Nem egy sprint bajnok, néha keresgél, nem egy kapkodós forma.
Nagyon szerettem volna munka közben is kipróbálni, de lássuk be, eddig egyetlen olyan céggel találkoztam, akitől akár egy hétre is el lehet vinni vázat és optikát tesztelni, ez az Olympus. Viszont annyira szerettem volna látni, hogy viselkedik egy modell fotózás során, hogy az esélytelenek nyugalmával feltettem a kérdést Bori Gábornak, a NIKA munkatársának, hogy elvihetem-e tesztelni a 85-öst. Azt mondta, hogy természetesen. Kellemes meglepetés volt ez számomra. Le is beszéltünk egy időpontot és valóban elvihettem az objektívet közel egy hétre. A tesztelés után sok kérdéssel és vegyes érzelmekkel vittem vissza. Annyit elárulok előzetesen, hogy végül nem adtam vissza az objektívet és a rendőrség sem keres. A következő történetemben elmesélem, hogy milyen volt a Viltrox PFU RBMH 85mm F1.8 STM -el dolgozni, és képeket is mutatok.
Szöveg: Roszberger Bandi
Portrét fotózta: Joó Tibor
Termékfotók: Viltrox